Bemutatkozás

Budapesttől délre, alig 20 kilométer távolságban, hatalmas tórendszer keletkezett az 50-es-60-as-70-es évek sóderbányászata során. Ennek a rendszernek három tava a Délegyházi I.-es II.-es és III.-as tó. A halászati kezelő a Délegyházi Horgász Sportegyesület, amely helyi kezdeményezésre 1995-ben alakult. A vizeknek az elmúlt évtizedekben több gazdája is volt, előbb a MOHOSZ Pest megyei Szövetsége, majd a Budapesti Szövetsége kezelte. A tavak a megfelelő gondozás hiányában meglehetősen leromlott állapotban, a kártalanítás kifizetése után kerültek 2002 októberében az egyesület kezelésébe. Az egyesület taglétszáma 300 fő körül van, és főleg üdülőtulajdonosok és helybeli horgászok (Délegyháza, Dunavarsány) alkotják.

A helyi törekvések eredményeként a tó feléledt korábbi elhanyagolt állapotból. A tavak szépen rendezettek, a vízpart mindenütt tiszta.

A három tó területe 80 hektár, medre egyenetlen, sóderos és iszapos részek váltják egymást, mélysége 1 m-től 5 m-ig terjed. Akadók vagy nagyobb hínármezők nem jellemzők, a part azonban sok helyen sűrű náddal benőtt.

A halállomány "öröklött" és telepített halfajokból áll. Ezek az előfordulás sorrendjében; ponty, süllő, amur, csuka, kárász, és keszegfélék. Az Egyesület, a ponty fajlagos tilalmi idejére minden évben megkéri az illetékes halászati hatóságtól a tilalom feloldását, ez tehát azt jelenti, hogy május 02.-a és június 15.-e között is lehet pontyra horgászni.

Évente előfordul, hogy a horgászok egy-egy nagyobb harcsával is találkoznak, 2009-ben két darab 70 kg feletti, és egy 13 kg-os is kifogásra került. Érdekes, hogy minden évben több angolna fogásáról is kapunk visszajelzéseket.

A víz a DHSE kezelésébe kerülésekor jelentős törpeharcsa-állománnyal rendelkezett, ami, az elmúlt évek - e halfaj kiszorulását szorgalmazó - intézkedéseinek köszönhetően szinte teljesen eltűnt. Ez a változás a csalizási szokásokat is formálja, hiszen míg 3-4 évvel ezelőtt szinte csak kemény kukoricával volt érdemes horgászni a békés halfajokra, ma már bátran fel lehet tűzni gilisztát, csontkukacot, pufi-féléket, vagy süllőre halszeletet.

Sajnos a tó amurállománya - amiben nem ritka a 10-20 kg közötti példány - is megfogyatkozott, de még mindig találkozunk szép fogásokkal.

Süllőből az elmúlt években csak előnevelt, de nagy mennyiségű állomány került a vízbe, és mivel ez a halfaj még le is ívik nálunk, az esti óráktól érdemes kishallal vagy halszelettel horgászni rá. Csukából az őszi pontytelepítésekkel egyidejűleg telepítettünk fogásra alkalmas példányokat, általában két mázsa körüli mennyiségben. Vizeinkben fellelhető a feketesügér, e halnak az elszaporodása is hozzájárult a törpeharcsa eltűnéséhez. A feketesügér horgászata megengedett - elsősorban a pergetőhorgászat eredményes - de a kifogott példányokat azonnal vissza kell engedni a vízbe, elvitele szigorúan tilos.

Jelentős a dévérkeszeg és ezüstkárász állomány, ezek főleg a pontyhorgászat "mellékeseként" ill. finomszerelékes horgászat során jelentkeznek. Érdekességképp 2003-ban 50.000 db előnevelt jászkeszeget telepítettünk, ezekből is horogra kerül időnként egy-egy példány. A jászkeszeg egyébként 2010-től bekerült az ívási időszaka alatt nem kifogható halak közé, tilalmi időszaka május 2.-tól június 15.-ig tart.

A horgászati módszerek közül a legáltalánosabb a hagyományos - etetőkorárral vagy ólommal szerelt - fenekező horgászat. Mivel a csőbályához történő, szoktató etetési lehetőséggel a helyi horgászok jelentős része él, ezért ez a módszer a legeredményesebb. Etetésre és csalinak is áztatott, vagy főtt kukorica ajánlott, horogra még érdemes gyönygkukorica, pufi, vagy technoszendvics csalival is próbálkozni.

A boilihorgászat nem jellemző vizünkön, pedig a 2002 óta történő rendeszeres pontytelepítés "túlélői" között bizonyára akad jónéhány szép testtömeget elért példány. Persze minden évben van néhány vállalkozó kedvű horgász, aki megpróbálja ezt a módszert, az ő visszejelzéseik 6-8 kg körüli pontyokról, és megtépésekről szólnak.

Békés halak horgászatára nálunk is egyre népszerűbb a match és a feederbotos módszer. Az éjszakai pontyozók közül is sokan így horgásznak, különösen a lítiumelemes vagy világítópatronos úszóval szerelt, egy szem csemege vagy főtt kukoricával csalizott matchbot eredményes.

Az esti szürkület kezdetével már érdemes süllőre bevetni a készséget - megfelelő az úszós és a fenekező is.

Egyre népszerűbb a pergetőhorgászat Délegyházán is - napközben balin, feketesügér, csuka, éjszaka süllő lehet a zsákmány. Az utóbbi időben szépen megnövekedett a napijegyes pergető vendéghorgászok száma, akik között sokan a "catch and release" (fogd ki és engedd vissza) elvét követve járja körbe vizeinket.

A tényszerű tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy elmondjuk: az I-II-III-as tavak partja nagyrészt hétvégi házakkal beépített terület. Ez nem azt jelenti, hogy kevés a horgászhely, inkább csak azt, hogy pl. gépkocsival nem biztos hogy, néhány méterre meg lehet állni az ígéretesnek tűnő horgászhely mellett.

Saját horgászhellyel nem rendelkező horgászok számára adunk egy kis eligazítást:

- az I-es tó teljesen körbehorgászható, ajánlott terület a vasúti sínnel párhuzamos, hosszú, egyenes partszakasz, horgászversenyeinket is itt szoktuk lebonyolítani, ill. a tó falu felőli oldalán az új postaépület alatti rész,

- a II-es tó is körbehorgászható, ajánlott a II-es III-as tavat elválasztó beépítetlen földterület (gát), az ún. "kiskettes" melletti keskeny földterület (a nagyvíz és a belőle nyíló kisebbik vízterület elválasztó földnyelve), nem fürdési szezonban a "Sirály" nevezetű szabadstrand,

- a III-as tó partja már több szakaszon vízpartig lekerített, ajánlott a fentebb említett gát, a Bányász sor közepén taláható Rádiós-sziget, és a Bányász sor végén található sóderos partszakasz.

Csónakból történő horgászattal gyakorlatilag az egész vízterület elérhető, így ez óriási előny.